László letette a két tálat a hófehér damaszt abrosz közepére. – Jó estét kívánok – mondta mély, zengő hangon a vendégeknek. – Én Dániel édesapja vagyok. Ez az isteni étel, amit itt látnak, a feleségem két napos, kőkemény munkája. A vezérigazgató mosolyogva bólintott. – Csodálatos az illata! Alig várjuk, hogy megkóstoljuk, és gratuláljunk a feleségének!
László arca jéghideg maradt. – Arra sajnos nem lesz lehetőségük. A menyem ugyanis épp most közölte az édesanyával a konyhában, hogy túlságosan „pörköltszagú” és „szégyenletes” ahhoz, hogy önökkel egy asztalhoz üljön. A szemetes mellé állított neki egy sámlit, hogy egyen ott, és mosogasson el önök után. A vezérigazgató feleségének arcáról azonnal lefagyott a mosoly. Dániel felpattant a székből, az arca falfehér lett. – Apa… mit csinálsz?! – hápogta rettegve.
– Azt, amit egy férfinak tennie kell, fiam – fordult hozzá László, és a hangja olyan volt, mint a mennydörgés. – Megvédem a feleségemet attól a hálátlan, arrogáns viselkedéstől, amit te szó nélkül eltűrsz a saját házadban. Aki az édesanyádat cselédnek nézi, az nem érdemli meg az ő főztjét.
László megfogta a két tál fülét. – Úgyhogy mi most hazavisszük a vacsoránkat. Önöknek pedig, Uram – biccentett a döbbent vezérigazgatónak – nagyon kellemes estét kívánok az üres tányérok felett. Remélem, a fiam legalább vizet tud tölteni önöknek.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
