Kiléptem az ajtón, és életemben először kikapcsoltam a telefonomat. A húgomnál töltöttem a hétvégét. Végigaludtam a szombatot, forró fürdőt vettem, és megittam egy kávét úgy, hogy az tényleg meleg volt. Közben persze majd’ meghaltam az aggodalomtól, de tudtam: ha most felhívom, sosem tanulja meg a leckét.
Vasárnap este hatkor fordítottam el a kulcsot a zárban. Már az előszobában éreztem, hogy baj van. Furcsa, égett szag terjengett, a padló ragadt a kiömlött, majd rászáradt gyümölcslétől. A nappaliban olyan káosz volt, mintha betörtek volna: szanaszét heverő pelenkák, játékok hegyekben, a kanapé párnái a földön.
A konyhából halk szipogást hallottam. Bementem. Gábor a konyhakövön ült, a falnak vetve a hátát. A haja kócos volt, a pólóján egy hatalmas, azonosíthatatlan püréfolt éktelenkedett. A háromévesünk a nyakában csimpaszkodott, a tíz hónapos pedig a lábánál mászott, miközben egy műanyag tálat rágcsált. A mosogatóból folyt ki a mosatlan edény.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
