A cékla főzése akkor jó, ha végre megpuhul – de nem mindegy, hogyan jutunk el odáig
A cékla az a zöldség, amelyet sokan szeretnének gyakrabban használni, mégis gyakran visszateszik a polcra. Nem azért, mert ne lenne finom, vagy mert ne tudnánk, mennyire egészséges. Inkább azért, mert a konyhában türelmet igényel. A kemény gumók hosszú ideig ellenállnak, és könnyű úgy érezni, hogy egy egyszerű köretből fél napos projekt lett.
Sokan pontosan ezért halogatják. A cékla fő, fő, fő, az óra telik, az ebéd meg csúszik. Pedig van élet a véget nem érő főzésen túl is. Nem csodamódszerekre kell gondolni, hanem olyan megoldásokra, amelyeket a hétköznapok ritmusa is elbír.
Miért érdemes mégis időt adni neki?
A cékla nem véletlenül került vissza az utóbbi években a mindennapi konyhába. Alacsony energiatartalma mellett meglepően sok rostot tartalmaz, ezért azok is szívesen nyúlnak utána, akik tudatosabban figyelnek arra, mit esznek. Nem egy divatos alapanyag, inkább egy régi ismerős, amelyről időről időre kiderül, hogy többet tud, mint hittük.
A folsavtartalma különösen figyelemre méltó. Bár sokan ezt inkább zöld leveles zöldségekhez kötik, egy közepes méretű cékla elfogyasztásával is közel járunk a napi ajánlott mennyiséghez. Emellett jelentős a káliumtartalma, és a magnézium sem elhanyagolható benne. A C-vitaminról pedig gyakran megfeledkezünk, pedig nyers formában gyakorlatilag teljes egészében megmarad.
Mindez persze önmagában kevés ahhoz, hogy valaki lelkesen álljon neki a feldolgozásának. A kérdés mindig az, hogyan lehet mindezt úgy elérni, hogy közben ne menjen el a kedvünk az egésztől.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
