– Sziasztok! – kiáltotta vidáman, be sem lépve az ajtón. – Itt vannak a fiúk hétvégére. Mi Gáborral kaptunk egy last minute wellness hétvégét, most indulunk. Vasárnap este jövünk értük! Legyetek jók, srácok! – De Eszter… – dadogtam riadtan, miközben a gyerekek már rohantak is be a nappaliba a tiszta szőnyegre a sáros cipőjükkel. – Apával mára színházjegyünk van, le van foglalva… Holnapra is programunk volt… Eszter megforgatta a szemét, és türelmetlenül legyintett. – Jaj, Anya, ne csináljátok már a fesztivált! Nyugdíjasok vagytok, egész nap ráértek pihenni hétfőtől péntekig. A gyerekeknek meg jót tesz a falusi levegő, ti meg úgyis otthon ültök. A színházat majd megnézitek máskor. Siettem, sziasztok! – és már fordult is volna vissza az autóhoz.
Ekkor István, aki eddig a fotelban ülve, az olvasószemüvege fölött nézte a jelenetet, lassan összehajtotta az újságot. Felállt. Nem szólt egy szót sem. Odament a két gyerekhez, akik épp a távirányítóért veszekedtek. – Fiúk, állj. Cipő marad, táska marad – mondta nyugodtan. Aztán felkapta a két sporttáskát, és kiment az ajtón, egyenesen Eszter autója felé, akinek már járt a motorja.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
