Ott álltam a konyhában, megalázva, a sírás fojtogatott. Úgy éreztem, semmit sem érek a szemében. Ekkor nyílt a gyerekszoba ajtaja. Marci, a hétéves kisfiunk jött ki. Pizsamában volt, és a kezében egy régi, gyűrött borítékot szorongatott, amire ákombákom betűkkel az volt írva: „ANYA”.
Szó nélkül odasétált az asztalhoz, ahol Tamás épp bontotta volna a sörét. Letette a borítékot az apja elé. – Tessék, Apa – mondta vékony hangon. – Itt van. Tamás értetlenül nézett rá. – Mi ez, fiam? – A pénzem. Amit a fagyira kaptam a Mamától, meg amit találtam a kanapé alatt. Összesen 850 forint. – És ezt miért adod nekem? – kérdezte Tamás, a hangja megenyhült.
Marci rám nézett, majd vissza az apjára. – Azért, hogy vegyél belőle Anyának egy virágot. Mert azt mondtad, nincs rá pénzünk. Én nem kérek fagyit egész nyáron, csak ne kiabálj vele, mert ma születésnapja van, és sírni láttam a fürdőszobában.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
