Anyám elvesztése tizenegy évesen lezárta a gyerekkoromat.
Egyik nap még a parton nevetett velem, másnap már nem volt. A baleset hirtelen jött, és szétszakította a családunkat.
Apám sosem lett régi önmaga. Én felnőttem, tanultam, dolgoztam, mégis maradt bennem egy lyuk, amit semmi sem töltött be.
Mindig magammal vittem az emlékét, a hangját, a mosolyát, mint egy árnyékot, ami mindenhová elkísér.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
