És egy összehajtott levél, az ő jellegzetes kézírásával.
A levélben azt írta, hogy szeret. Azt is leírta, hogy azt a házat régen vette, akkor még azt remélte, gyerekek szaladgálnak majd a szobákban. Az élet ezt nem adta meg neki.
Ezért másként döntött.
A házasság alatt szerzett otthon maradjon a feleségéé, akkor is, ha a nő nem tett bele pénzt. Nem akarta, hogy hajléktalan legyen, még akkor sem, ha elhagyta őt.
A másik házat viszont nekem szánta.
Azért, mert azt akarta, hogy biztonságban legyek.
Még pénzt is félretett nekem. Annyit, hogy ne kelljen félnem. Annyit, hogy pihenhessek. Annyit, hogy végre levegőt kapjak, miután mindent beletettem abba, hogy megmentsem őt.
Fájdalomban is, csalódás után is, pontosan tudva, ki maradt és ki ment el, a fiam mégis tisztességes maradt.
Nem a haragot választotta.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
