Visszabújt a hálózsákjába, és már aludni kezdett, amikor az apáca megismételte: „Atyám, még mindig nagyon fázom.”
Kiszállt a táskából, felállt, betakarta a lányt egy másik takaróval, majd visszafeküdt. Amint lehunyta a szemét, a lány megszólalt: „Apa, annyira fázom.”
Ezúttal fekve maradt, kacsintott és elmosolyodott. Aztán azt mondta: „Nővérem, van egy ötletem. Itt vagyunk, a természetben, ahol senki sem fogja megtudni, mi történt. Tegyünk úgy, mintha házasok lennénk.”
Az apáca halkan válaszolt: „Ez tökéletesen megfelel nekem.”
Mire a pap felkiáltott: „Na, kelj fel, és hozd a takaródat!”
Ó, a házasság örömei!
Remélem, ez a vicc megnevettet! Legyen szép napod!
Miért nevettetünk mindig az ilyen történeteken?
Ez a vicc nemcsak a poénja miatt annyira hatásos, hanem azért is, mert olyan helyzeteket idéz fel, amelyeket sokan ismernek. A kezdet egy romantikus vagy nagyon udvarias történetet idéz fel, a befejezés pedig mindent visszahoz a mindennapi valóságba.
A humor gyakran az elképzelt és a valóságban történtek közötti ellentétre épül. A párok életében pedig ez az ellentét gyakran létezik: eleinte tökéletesek, figyelmesek, hibátlanok akarunk lenni, de aztán a normalitás veszi át az uralmat.
Végső soron az érzések, a megszokott szokások és az apró félreértések keveréke alkotja a való életet. Ebben a kontextusban tapasztaljuk meg gyakran egy pár életét olyannak, amilyen valójában.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
