Mindenki dicsérte, hogy „jaj, Kati, ez az igazi magyar íz, nem olyan, mint a bolti vacak”. Kati csak szerényen mosolygott, és legyezgette magát, hogy mennyit izzadt a kondér mellett. Én közben kisütöttem a palacsintát. Amikor kivittem a tálat, hangosan megszólaltam: „Drága Katikám, annyira finom ez a lekvár, hogy gondoltam, mindenki lássa, honnan van a recept!” Ezzel letettem az üveget az asztal közepére, úgy, hogy a kaparással félig eltüntetett, de még jól olvasható bolti vonalkód és a lejárati dátum pont az anyósom felé nézzen. A csend, ami beállt, édesebb volt, mint bármilyen lekvár. Kati vörös fejjel motyogott valamit az üvegcseréről, de aznap már nem kért a desszertből.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
