Megható történet: A kisfiú, aki minden évben tortát vitt a szülei sírjához
Már szinte mindenki ismerte a temetőben.
A kisfiút, aki minden évben ugyanazon a napon érkezett.
Mindig egy tortával a kezében.
A temető gondnoka, János bácsi először három évvel ezelőtt figyelt fel rá. Akkor még azt hitte, csak véletlen egybeesés, hogy egy gyerek születésnapi tortával sétál a sírok között.
De a fiú nem egy sírhoz ment.
Kettőhöz.
Letette a tortát a két egymás melletti sírkő elé, leült a fűbe, és halkan beszélni kezdett.
– Sziasztok, anya… szia apa… – mondta.
János bácsi távolról figyelte. Nem akart zavarni. De a jelenet annyira szívszorító volt, hogy aznap este sokáig nem tudta kiverni a fejéből.
A következő évben, pontosan ugyanazon a napon, a kisfiú újra megjelent.
Megint tortával.
Megint ugyanazzal a csendes mosollyal.
Megint leült a sírok elé.
– Ma lettem nyolcéves – mondta a sírköveknek. – Hoztam tortát. A kedvenceteket.
A fiú meggyújtott egyetlen gyertyát a tortán.
Becsukta a szemét.
És kívánt valamit.
Aztán elfújta.
János bácsi ekkor már nem bírta ki, odament hozzá.
– Kisfiam… kivel vagy itt? – kérdezte óvatosan.
A fiú felnézett.
– A szüleimmel.
A férfi a sírkövekre pillantott. A dátumok mindent elárultak. A baleset három évvel korábban történt.
– És… minden évben idejössz?
A kisfiú bólintott.
– Igen. Mert amikor még éltek, mindig együtt ettük meg a tortát. Nem akartam, hogy most egyedül ünnepeljek.
János bácsi ekkor érezte először, hogy könny szökik a szemébe.
Attól a naptól kezdve minden évben figyelte, mikor érkezik a fiú.
És minden évben ugyanaz történt.
A kisfiú tortát hozott.
Beszélt a szüleihez.
Elmesélte, mi történt vele az iskolában.
Hogy milyen jegyeket kapott.
Hogy lett egy új barátja.
És hogy mennyire hiányoznak.
A negyedik évben azonban valami más történt.
A fiú ismét megérkezett a temetőbe.
A torta a kezében volt, mint mindig.
De amikor a sírhoz ért… megállt.
Valaki már ott állt.
Egy idegen férfi.
A fiú megijedt.
– Ki maga? – kérdezte halkan.
A férfi lassan megfordult. A szemében könnyek csillogtak.
– Te biztos Márk vagy – mondta.
A kisfiú meglepetten nézett rá.
– Honnan tudja a nevemet?
A férfi mély levegőt vett.
– A szüleid meséltek rólad. Nagyon sokat.
A fiú értetlenül állt.
– De… ők már nem…
A férfi bólintott.
– Tudom. Én voltam az apukád legjobb barátja.
Márk soha nem hallott róla.
A férfi lehajolt, és egy dobozt tett a sír elé.
– Ezt neked hoztam.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
