1. TÖRTÉNET, A KÖNYV, AMIT NEM AKARTAK ELLOPNI
Egy csendes hely, ahol mindig biztonságban éreztem magam
A könyvesbolt sokáig a menedékem volt.
A magas ablakokon át besütött a nap, a levegőben régi lapok illata szállt. Minden műszak nyugodtnak tűnt, mintha a külvilág zaja meg sem közelíthetné ezt a helyet.
Aztán egy délután minden megváltozott.
Belépett egy kamaszlány. Mélyen a szemébe húzta a kapucniját, a hátizsákja tele volt, és valami a mozdulataiban rögtön gyanús lett. A puhafedeles könyvek között időzött, közben remegett a keze, ahogy a polcokat nézte.
Nem sokkal később megláttam, mit csinál.
Lassan, óvatosan becsúsztatott egy kopott könyvet a táskájába.

Mi állt a lopás mögött
Amikor odaléptem hozzá, nem futott el.
Megdermedt.
Aztán sírni kezdett.
Könnyek között mondta el, hogy ez a könyv az édesanyja kedvence volt. Az anyukája minden este ebből olvasott neki, mielőtt megbetegedett, majd egy évvel korábban meghalt.
A lány nem magának akarta elvinni.
Csak azt szerette volna, hogy pontosan ez a kötet kerüljön az anyja sírjára, utolsó búcsúként.
Abban a pillanatban a bolt szabályzata hirtelen nagyon kicsinek tűnt.
Egy döntés, ami mindent elindított
Odamentem a kasszához, kifizettem a könyvet, majd odaadtam neki.
Szorosan megölelt.
Mielőtt elment volna, a tenyerembe nyomott egy apró ezüst virág alakú brosst, közepén kék kővel.
„Szerencsét hoz” suttogta.
„Anya mindig azt mondta, egyszer megment majd.”
Mire visszaadhattam volna, már eltűnt.
A következmény, amire nem számítottam
Másnap a főnököm behívott az irodába.
Megmutatta a kamerafelvételt.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.