Éjszakai rutin volt, semmi extra. A férjem felkelt, megszomjazott, eltipegett a fürdőbe, és ivott a csapból.
A konyháig már nem ment le. Eleinte mosolyogtam rajta.
Hónapok után viszont elkezdett zavarni ez a szokás.
Nem ment ki a fejemből, hogy a fürdőszobai víz nem ugyanaz, mint a konyhai, főleg nem a szűrőn átfolyt, hideg víz. Ő csak legyintett: víz az víz. Egy éjjel viszont győzött a kíváncsiság, egy kevés aggodalommal fűszerezve. Elhatároztam, hogy kiderítem, kinek van igaza.
Amit megtudtam, kinyitotta a szemem. A két csap ugyanabból a hálózatból kapja a vizet, mégis számít, hogyan futnak a vezetékek. A konyhai csap gyakran közvetlenebbül kapcsolódik a fő hidegvíz-ágra, így gyorsabb, frissebb a víz.
A fürdőszobai csapok viszont sok lakásban régebbi vagy mellékágakon futó csövekre vannak kötve, néhol még padlástéri tartály is bejátszik. Ilyenkor a víz hosszabban állhat a csövekben, ami lerakódást, baktériumot vagy nyomokban fémeket hozhat a pohárba. Lehet kristálytiszta a látványa, mégsem biztos, hogy olyan tiszta, mint hinnénk.
Úgy döntöttem, csinálok egy egyszerű próbát otthon.
Töltöttem két poharat, egyet a konyhából, egyet a fürdőből. Egymás mellé tettem őket. A különbség apró volt, de látszott. A konyhai víz szinte csillogott, a fürdőszobai enyhén opálosnak tűnt.
Megkóstoltam. A fürdőből vett víznek halvány, fémes íze volt. A férjem még mindig nem hitt nekem, ezért rendeltem egy otthoni vízteszt-készletet. Az eredmény visszaigazolta a gyanúmat. A fürdőszobai mintában kicsit magasabb volt a vízkeménység és a fémionok szintje. Nem jelentett közvetlen egészségügyi kockázatot, de rendszeres ivásra nem tűnt a legjobb választásnak.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
